az én virágos kertem
Aki a virágokat szereti rossz ember nem lehet!
A kancsóka fajtái és gondozása:
A síkvidéki (alföldi) Nepenthes „ kancsói" nagyobbak és színesebbek, mint hegyvidéki (felföldi) társáé, de termesztése is több odafigyelést igényel. Ezek a növények olyan helyekről származnak, ahol magas a hőmérséklet, és a páratartalom, mint például Madagaszkár, Borneó és Thaiföld. Itt együtt élnek különleges orchidea fajtákkal, és olyan kétéltűekkel, mint például az Aranybékácska (Mantella aurantiaca). A kancsókák tartása trópusi körülményeket kíván, melyet üvegházban vagy terráriumban teremthetünk meg a legjobban a számára. Így akár az eredeti magasságukra is megnőhetnek. Az otthonunkban is megteremthetjük számukra a megfelelő körülményeket, de gondozásuk munkaigényesebb.
Hogyan ültessük át a kancsókát?
A kancsókát rostos tőzeg, és perlit keverékében célszerű tartani. Ha átültetésre kerül sor, azt tavasszal, óvatosan végezzük, mivel gyökerei törékenyek. Szaporítása tőzegmohába szurkált szárdugványokkal lehetséges. Fontos, hogy a növény állandó magas páratartalmú és hőmérsékletű környezetben legyen.
Ezt leginkább egy floráriumban, vagy a növény bezacskózásával, üveggel való leborításával lehet megoldani. A kifejlett növényeket néhány év után minden tavasszal erősen meg lehet metszeni, evvel még jobban lehet serkenteni a növekedést.
A kancsóka fény,- és vízigénye:
Közvetlen napfényre ne tegyük, azt nem kedveli! Átlagosan a 15-20°C fok közötti hőmérsékletet és a mindennapos lágy vízzel való öntözést, párásítást igényel. Az öntözést felülről végezzük!Tavasszal, nyáron havonta egyszer-egyszer lombtrágyázzuk. Ha rovarral etetjük, ez akár el is maradhat.Melegházi és mérsékelt klímán is nevelhető, de vigyázzunk, nehogy túl erős napfény érje, mert megperzselődnek a levelei és a kancsói is. Ha ablak mellett tartjuk, gondoskodjunk árnyékolóról, legyen függöny az ablakon, az üvegházban pedig meszeljük fehérre a kancsóka melletti üveges részt. A vízmegtartó ültető közedet kedvelik, amely összetevői: 40% faforgács, 30% tőzeg, 20% durvára vágott tőzegmoha (sphagnum) és 10% faszén keverékéből. A szén segít megőrizni a talaj enyhe savasságát, a moha pedig jó vízvisszatartó közeg. A faforgács és a faszén ugyanakkor elvezeti a felesleges vizet is. A Nepenthes alata ugyanis szereti, a rendszeres öntözést, de a pangó vizet nem tűri. A nedves komposztban elpusztul.
A fenti kép a Keceli virágkiállításról való.
Senki sem kíván a késő nyári melegben, a kertben tevékenykedve egynyári növények ültetésével próbálkozni. Telepítsünk augusztus végén, szeptember elején virágzó cserjéket, így nyugodtan pihenhetünk, a kertünk pedig virágba borul a szabadságunk idején is. A jó választás biztosítása érdekében kérjük ki a helyi kertészetek és szakemberek véleményét arról, hogy mely fajok felelnek meg a kertünkben lévő talaj feltételeinek.
Bugás/cserjés hortenzia (Hydrangea paniculata)
Ezt a hortenzia fajt inkább hydrangea peegee (Hydrangea paniculata "Grandiflora") néven ismerik. A tavasszal kihajtó szárakon hosszúkás, hógolyóhoz hasonlító, bugákban nyíló krém-fehér virágai július végétől augusztusig nyílnak, éghajlattól függően. A "Praecox" változata korán virágzik, ezért nem ajánlott, ha későn nyíló fajtát szeretnénk, ellenben a "Tardiva" pár héttel ősz beköszönte előtt virágzik.
Japán rózsa
A Japán rózsa egyszerű lilás-rózsaszín, öt sziromból álló virágai nyár közepén kezdenek nyílni, de a virágzás augusztusban is tarthat, sőt elszórtan van, hogy szeptemberben újra virágzik. Termesztett fajtáinak fehér és rózsaszín tónusú virágai vannak, extra szirmokkal.
Kékszakáll
Illatos levelei, felfelé növekvő szárain pedig apró kék, bíbor vagy kékes-lila virágai vannak a kékszalállnak (Caryopteris x clandonensis), amely későn nyáron virágzik. Ez a növény arról ismert, hogy vonzza a méheket és pillangókat.
Szilvalevelű bangita
Élénk, részben pirosba hajló korál-narancs színű virágaival a Szilvalevelű bangita (Rhododendron prunifolium) egy csodálatos erdei bokor, amely vonzza a madarakat. Az augusztusban és szeptember elején nyíló virágokat a levelek részben elrejtik.
Nagyvirágú tárnicslonc
A nagyvirágú tárnicslonc (Abelia x grandiflora) és az Abelia chinensis nyár közepétől, nyár végéig virágzik. Virág bugáit apró harang alakú virágok alkotják. Ellenálló cserjék, melyek jól bírják a meleget, nedvességet de a szárazságot is, kánikula idején.
Clethra
Ahogy közeledik a nyár vége, elkezdenek nyílni a clethrák (Gyöngyvirágfa/Clethra alnifolia és Japán borscserje/Clethra barbinervis) édeskés illatú fehér virágai.
Bókoló/kései bokorhere/lednekfürt
A kései bokorhere (Lespedeza thunbergii) először nyár közepén virágzik, de lilás-rózsaszín, fehér vagy rózsaszín virágai újra megjelennek augusztusban vagy szeptemberben. Ez a cserje minden télen gyökeréig elhal, majd évelő növényként újraéled. A nagyszámú virágokban rengeteg mag van, amelyek szétszóródnak a kertben és a közeli erdőkben.
Édes/Illatos Osmanthus
Szeptember utolsó heteiben jelennek meg az Édes Osmanthus (Osmanthus fragrans) első fehér, illatos virágai. Ez az árnyékos kerteket kedvelő cserje kisebb-nagyobb kihagyásokkal egész évben virágzik de legintenzívebben szeptemberben.
A golgotavirág az egyik legszebb kerti futó virág, amely színes virágaival nyáron kertünk éke lesz. Ha egy kis időt és odafigyelést szánunk a növény gondozására, nagyon szép virágokkal hálája meg , ezért megéri a fáradtságot.
Hazánkban is ismert igen sokszínű virág, amelynek őshazája Brazília, és Mexikó. Ott akár 80 méterre is megnőhet ez a különlegesen szép növény. Európában a XVII. században jutott el a növény, és az óta már számos fajtája létezik. Nálunk a legismertebb a kék virágú golgota, de ma már rózsaszín, sárga virágú golgota is kapható. Ha megfelelő klímát biztosítunk a golgota számára egész nyáron, de akár ősszel is díszít színpompás virágaival.
A golgotavirágot gondosan kell kezelnünk télen és nyáron is. Tavasszal, amikor az idő már kellően felmelegedett, szedjük elő a golgotánkat, és kezdjük el a kinti meleghez szoktatni.
A legjobb, ha kertben vagy szabadban neveljük tovább a nyár folyamán kedvencünket. Szükségünk lesz egy nagyobb rácsra vagy pergolára, amire felfuttathatjuk erős kapaszkodó indáit. Nyáron félárnyékos szellős helyre tegyük a cserepét, öntözzük folyamatosan a földjét, és hetente egyszer adjunk neki tápoldatos vizet.
Az első erős hajtásokat érdemes visszavágni, mert így még bokrosabb, és dúsabb hajtásokat hoz a nyár folyamán. A fiatal golgotát évente egyszer ültessük át, erre a legjobb időszak a tavasz, mielőtt kihelyezzük a szabadba a növényt. Jó vízáteresztő laza virágföldet válasszunk, és két számmal nagyobb cserepet. Ha nincs lehetőségünk kitenni a szabadba a golgotát, és lakásban neveljük, gondoskodnunk kell a megfelelő páratartalomról, ezért állítsuk a cserepet kavicsos tálcára.
A golgotavirág másik különlegessége a tojás alakú gyümölcse, ami ehető, bár nálunk még kevesen fogyasztják. Viszont ha olyan szerencsések vagyunk, hogy gyümölcsöt is hozott növényünk, de nem szeretnék megenni, a magját felhasználhatjuk szaporításra. A magvetés ideje következő év tavasszal, laza földbe elvetve próbálkozhatunk vele.
Nagyon fontos a golgotavirág téli pihentetése, mert anélkül nem kapunk szép növényt nyáron. Télen vigyük a növényt egy védett fagymentes helyre, és tartsuk 5-10 fokos hőmérsékleten. A locsolást csökkentsük le, épp csak annyi vizet adjunk neki, hogy a földje ne száradjon ki teljesen, a tápoldatozást hagyjuk el. Ha növényt télen is hajtatjuk és locsoljuk nyáron satnya felnyurgult hajtásokat kapunk, és a virágzás is elmarad.
A növény főbb igényei:
Fényigény: Nyáron kedveli a félárnyékos helyeket, de lakásban tartva szüksége van a fényre, a tűző naptól védjük a növényt.
Vízigény: Nyáron an agy melegben akár naponta is locsolhatjuk a földjét, télen csökkentsük le minimálisra az öntözést.
Tápanyag: Tavasztól őszig tápoldatozzuk rendszeresen.
Hőmérséklet:
Nyáron átlag meleg télen 5-10 fok az ideális számára.
Páratartalom. nyáron a lakásban tartott golgota igényli a magas páratartalmat, ezért a cserepét állítsuk kavicsos tálcára.
Növények szaporítása
A magvetés (ivaros szaporítás):
A szaporítás egyik lehetősége a maggyűjtés és ebből új növények nevelése. Tudni kell, hogy a hibridek magjai nem alkalmasak a növény szaporítására. A "stabil" fajok és fajták magja gyűjthető, és megfelelő időben vethető. A magvetési szezonban mindenütt kaphatóak a csábítóan díszített virágmagos tasakok. Nem mindig lesz olyan a kikelt növény, mint amit a fénykép mutat. A kezdőknek inkább a büdöske palántázásával kellene próbálkozni, mint az orchideák szaporításával. Érdemes alaposan elolvasni és megfogadni a vetési útmutató tanácsait is.
Tejfölös pohárba, mini cserépbe, bármibe vethető a mag. Az ablakpárkányon a 20 fok körüli folyamatos meleg és a kikelés után, 8-10 órás fény mellett, csak arról kell gondoskodni, hogy ne pangó vízben álljon a növény. Érdemes néhány száz forintért párkányra való, fedeles szaporító edényt vásárolni. Ez mini üvegházként javítja a növények kikelésének esélyeit.
Levendula szaporítása magvetéssel:
Mivel egész levendula mezőt képzeltem el a kertemben, ki kellett próbálnom a magvetést is. Az itt-ott található leírásokban azt mondják, hogy ősszel vessük el az apró magot, sekélyen, mert az így jó. Ebből nekem nem lett semmi. Kora tavasszal hiába kerestem a magvetésem, eltűnt. Irány a helyi gazdabolt, és vettem két zacskó magot ismét. Mivel a csírázásához hideg hatásra van szüksége, ezért a hűtő legalsó polcára tettem a zacskókat. Jó két hét múlva elültettem őket. Erkélyládába virágföldet, azt jól belocsoltam, hogy kellően nyirkos legyen, hagytam hogy a fölösleges nedvesség kicsöpögjön belőle, és a magokat "sózó" mozdulatokkal hellyel-közzel egyenletesen elszórtam. Majd az egészet egy jó nagy átlátszó kukás zacskóba (fényen csírázik)tettem (mert a pára a magoknak is jó), és vártam. Aránylag hamar megindul a csírázás. Miután az állomány kb. 70 százalékánál megjelent a két sziklevél (kétszikű ugyebár) levettem a zacskót róluk, és az ablakhoz raktam a lehető legközelebb. Innentől kezdve már csak a fény és levegő biztosítása volt a legnehezebb, mert vagy hideg volt nagyon, hogy kirakjam őket az erkélyre, vagy borús, de langyos volt az idő. Azért valahogy mégis sikerült megoldani, mert május-júniusban kipalántázhattam őket. Idén már virágoztak is, bár a nyáron egyszer visszavágtam, hogy bokrosodjanak.
Azóta persze, már többet tudok a levendula magvetéséről, mely egy csöppet sem bonyolult. A magoknak szükségük van a hidegre, mert a csírázást gátló anyagok csak így tudnak lebomlani. Legalább egy 6 hetes hideg hatást kell biztosítanunk, ahhoz, hogy egyenletes legyen a kelés. Egy kisméretű erkélyládát töltsünk meg homokkal kevert földdel (laza szerkezetű legyen a talaj), kicsit tömörítsük, majd állítsuk az egészet vízzel töltött edénybe. Fontos, hogy a nedvességet alulról fel tudja szívni a talaj. Erre szórjuk rá a magokat, lehetőleg egyenletesen. Ezután nyomkodjuk lazán a földbe őket, majd vegyük ki a vizes edényből, és hagyjuk, hogy a fölösleges nedvesség kicsöpögjön. Miután megvagyunk, tegyük egy nagy nejlonzacskóba, és helyezzük a hűtő zöldségtároló rekeszébe. Itt nincs fagy, viszont folyamatos hideg van ahhoz, hogy meglegyen a szükséges hideg hatás. A 6 hét elteltével (néha persze ellenőrizzük, mert megindulhat a kelés) vegyük ki, tegyük a ládát egy világos, de nem meleg helyre (10-15 fok) és biztosítsuk a folyamatos párát. Miután megjelennek a magoncok, vegyük le a zacskót róla, és neveljük tovább. Fontos, hogy a magoncoknak már nem kell pára, szellőztessük, ha az idő elég meleg, tegyük ki őket a szabadba. A magvetés sikeréért>>
A dugványozás:Aki a házilagos ivartalan szaporítás fortélyait szeretné megismerni, annak némi biológiai ismeret nem árt. Meg kell tudni különböztetni a levélnyelet, a hajtást, a vesszőt, és az ágat. Genetikai értelemben ez a klónozás, de egyébként az ivartalan szaporítás kifejezést is használhatjuk. Ha a dugvány egészséges növénytől származik, és a növekedéshez szükséges feltételeket biztosítjuk, ingyen juthatunk új növényhez. Aki azonnal teljes értékű növényt akar, jobb, ha készen vásárolja a kertészetekben.
Szobanövények közül a pletyka vízben való gyökereztetése sokak által ismert. Ehhez nem kell más, mint a növényről levágott leveles szár, amit vízbe teszünk, és aránylag hamar gyökereket hoz. Több szobanövény szaporítható ezzel a módszerrel, pl. a fokföldi ibolya is (Saintpaulia), vagy a csüngő csokrosinda stb.
Gyökereztetés földben:
Lehet szár, levél, fás és félfás, vagy zölddugvány, a különbség a dugványozás idejétől függ. Szobanövények esetében is érvényes, hogy a tavaszi dugványozások általában jobban sikerülnek, mint a téliek. A dugványozás menete: a szaporítani kívánt növényről éles, steril késsel levágunk egy levelet, szárrészt, és hormonnal, vagy hormon nélkül a szaporító közegbe tűzdeljük. A fölösleges levélzetet eltávolítjuk, és ha a növénynek párásításra van szüksége, akkor ezt biztosítjuk neki. A szaporító közeg (perlit, homok, sóder, föld stb.) fontos, hogy laza szerkezetű legyen, de megfelelően tömött is, ugyanis a szárrészt körül kell hogy fogja, de a nedvességet át kell eresztenie. A homok nagyon jó, de a gyökerek merevek, egyenesek lesznek. A megfelelően tömör talajban viszont jól fejlett gyökérzetet tudnak növeszteni a növények. A legjobb a keverék pl. a perlit-föld.
(levágott levendula hajtás, oldalsó levelek eltávolítása, gyökereztető hormonba mártjuk, tűzdelés, párásítás)
Párásításkor fontos, a megfelelő szellőzés biztosítása, ellenkező esetben a növények elpusztulnak.
A félbe vágott pet-palack megfelelő klímát biztosít a dugványainknak, itt a kupak le-, illetve visszacsavarásával biztosíthatjuk a szellőzést.
Ha mindent jól csináltunk, hamarosan saját növényeinkkel büszkélkedhetünk:
Szukkulens növények esetében célszerű pár napot várni a földbe tűzdelés és a leválasztás között, és a párásításra sincs szükség.
Fás szárú növények dugványozása:
Itt csak a kerti növényekről kívánok beszélni, a szobai fás szárúak dugványozása gyakorlatilag megegyezik a kerti fás szárúak dugványozásával.
A puszpáng (buxus) dugványozás menete. A puszpáng örökzöld növény, és a vegetációs időszakban többször is lehetőségünk van a dugványok szedésére. Saját tapasztalatom, hogy a június - július alkalmas a szaporításukra - (máskor nem próbáltam) de szakkönyvek szerint jól szaporítható ősszel és tavasszal is.
A sövény nyírásakor a lehullott félfás szárrészeket összeszedjük, méretre vágjuk, eltávolítjuk a fölösleges levélrészeket, és ültető közegbe tűzdeljük. A gyökereztető hormon használatát ajánlom, de ha nincs, akkor is jó eséllyel tudjuk szaporítani. Lassan gyökeresedik, ne legyünk türelmetlenek.
Látványosabb, és gyorsabb a fagyal szaporítása, hamarabb gyökeresedik. Jól szaporítható a fűz, a rózsalonc (weigela), aranyvessző (forsythia), hortenzia (Hydrangea), a borostyán (hedera), tűztövis (Pyracantha) stb.
A fagyal szaporításához egy saját példám:
sövényt szerettem volna fagyalból, és ehhez vágtam vesszőket. Kb. 20-25 cm. hosszúakat. Nekem a május végétől - július elejéig tartó időszak volt eredményes. A megvágott vesszőkről 15 cm. hosszban leszedtem az alsó leveleket, majd kapával egy árkot húztam, amit jól belocsoltam, hogy iszapos legyen. Ebbe az árokba raktam a vesszőket, egymástól kb. 5 cm. távolságra. Miután az összes dugványozni valómat elhelyeztem, az árok másik oldaláról a földet ráhúztam, ezáltal kb. így nézett ki a dugvány iskolám:
Az eredmény, hogy a szárrészen jóval több gyökérzet fejlődött, vagyis a nagyobb gyökérzet több tápanyagot tud felvenni, a növények hamarabb indultak fejlődésnek.
Jól gyökeresedő tűztövis és aranyvessző sövénynek ültetve:
Rózsa szaporítása - dugványozás:Semmivel nem nehezebb, vagy bonyolultabb a rózsa dugványozás, mint bármely más növény ivartalan szaporítása, ha a feltételeket itt is betartjuk. A kés vagy olló éles legyen, ne roncsolja a növény szárát, természetesen a sterilitásra itt is oda kell figyelni, és ha biztosítjuk neki a gyökérképződéshez szükséges feltételeket, saját magunk által szaporított növényeink lehetnek.
A rózsadugványozáshoz olyan ágat válasszunk, melyen már levirágzott a növény. Ezek a vesszők már eléggé érettek arra, hogy gyökeret tudjanak növeszteni. Levágjuk a levirágzott ágat, legalább 3-4 levélpár legyen rajta, az alsó levél-párokat eltávolítjuk, az elnyílt virágfejet szintén levágjuk, hormonba mártjuk a szárvéget, és gyökereztető közegbe tűzdeljük. A megfelelő párásításról itt is gondoskodnunk kell.
A dugványozásról általánosságban:
A leírást olvasva, talán bonyolultnak tűnik az eljárás, pedig cseppet sem az. A jó időben szedett dugványok a megfelelő közegben, a párás környezet biztosítása mellett, jó aránnyal gyökeresednek. Feltétel, hogy szellőztessünk, és óvjuk dugványainkat a fertőzéstől. Ha kevésbé lenne eredményes ez a módszer, sokkal kevesebben is foglalkoznának vele. A növények nagy többsége hajlamos arra, hogy gyökeret növesszen, és ha ehhez a feltételeket biztosítjuk, saját magunk is elő tudjuk állítani azt a szükséges mennyiséget, melyre a kertünk kialakítása során feltétlen kell. Ne riadjunk vissza a kezdeti kudarcoktól, de természetesen, a sikerélmény miatt lehetőleg jól gyökeresedő növényeket válasszunk. Ha már van saját szaporítású aranyvesszőnk, tűztövisünk, - ezeket akár cserealapnak is érdemes szaporítani -, megpróbálhatjuk a macerásabb növényekkel is.
Tuja szaporításról itt egy leírás:Tujafélék szaporítása
Bujtás (növényszaporítás egyszerűen)
A tőosztás után ez a legegyszerűbb szaporítási mód, ugyanis a legyökeresedésre alkalmas fajtáknál a hajtásokat az anyanövény táplálja, míg az új növénykénk növesztgeti a gyökérzetét.Egyszerű bujtás. Akkor végezzük, amikor az anyanövény nyugalmi állapotban van. A cserjék érett vesszőit 30-40 cm mély árokba hajtjuk le úgy, hogy a vessző 2-3 fejlett rügyet tartalmazó vége az árokból kiáll. A vesszőt s kampóval rögzítjük az árokban, az árkot pedig morzsalékos földdel temetjük be.
Hosszú hajtással rendelkező kúszónövények, például a lilaakác (Wisteria), iszalag (Clematis), lonc (Lonicera), télijázmin (Jasminum nudiflorum) esetében az úgynevezett hullámos bujtást is alkalmazhatjuk, amely során a hajtást több ponton ássuk le, és rögzítjük a talajban. Így egy hajtásból több utódnövényt kapunk.
Sugaras.Tavasszal, a rügyfakadás kezdetén a gyökereztetésre szánt vesszőt teljes hosszában lehajlítjuk egy 10-15 cm-es mély barázdába, kampókkal rögzítjük, és a barázdát nyitva hagyjuk. Elvégezhetjük ugyanezt nyugalmi állapotban is, ekkor viszont a barázdát betemetjük. A vesszőn lévő rügyek kihajtanak, és amikor a fejlődő hajtások elérik a 10-15 cm-es magasságot, laza földdel a kétharmad részükig feltöltjük, amit a vegetáció folyamán még 2-3 alkalommal megismétlünk. A feltöltést nyirkosan tarjuk. Lombhullás után az anyanövényről leválasztjuk a meggyökeresedett vesszőket, és feldaraboljuk. A ribiszkét, köszmétét és a mogyorót lehet így szaporítani.
Feltöltéses bujtás. Az anyanövényeket tavasszal tövig visszavágjuk, hogy a tenyészidőszak folyamán erőteljes hajtásokat neveljenek. Amikor a hajtások elérték a 20-30 cm-es magasságot, akkor egyharmad részükig porhanyós földdel töltjük fel őket, és a feltöltést nyirkosan tartjuk. A vegetáció folyamán a feltöltést még 2-3 alkalommal meg kell ismételnünk. A bakhátat ősszel, a fagyok beállta előtt lebontjuk, és a meggyökeresedett hajtásokat levágjuk az anyanövényről. A gyökérképződést fokozhatjuk azzal, hogy a vesszőket feltöltés előtt az alapjuknál vékony dróttal elkötjük, vagy erőteljesen megcsavarjuk, hogy a kéreg megroppanjon, esetleg körkörösen bevágjuk. Ilyen módon szaporítjuk az alma ‘M’ alanyait, egyes csonthéjas alany-klónokat, birs, ribiszke, köszméte és mogyoró fajtákat, valamint a hársat.
Fejbujtás. Július végén az erős hajtások végét csúcsukkal (fejjel) lefelé hajtjuk le egy kb. 15 centiméteres gödörbe. Lekampózzuk, a gödröt laza humuszos földdel takarjuk be, és a nyár további részében folyamatosan nedvesen tartjuk. Ősszel a hajtás csúcsa gyökeret ver, ami aztán leválasztható az anyanövényről, és önálló növényként elültethető. A szedernél és a málnánál alkalmazható ez a módszer, bár ezeket a növényeket sarjakról könnyebb és egyszerűbb szaporítani.
Bujtással mikor érdemes foglalkoznunk? Saját tapasztalatom, hogy a cipruskát (Santolina) jól lehet dugványozással szaporítani. De, egy dugványból esetleg később lesz kiültetésre alkalmas növényünk, míg a bujtással hamarabb érhetünk el jó eredményt. Én két évvel ezelőtt vettem 4 szép nagy bokros cipruskát, amit kicsit mélyebbre ültettem, és a hajtásait sugarasan u alakba hajlított dróttal a földhöz rögzítettem. A nyár folyamán csak arra kellett figyelnem, hogy a lemosódott földet pótoljam, és a nedvességet biztosítsam. Mivel szárazságtűrő növény, nem kellett különösebben aggódnom, ha kiszáradt a földje, hisz az anyanövény ellátta a hajtásokat is. Ősszel kiástam őket, és
leválasztottam az anyanövényről (ezidő alatt újabb hajtásokat is hozott) majd a végleges helyükre ültettem. Egy növényről átlag 20 darab saját nevelésű cipruskám lett.
Ugyanezt az eredményt az örökzöld tatárvirággal is elérhetjük, de róla most nincs képem. Majd tavasszal, mikor virágzik az alacsony sövényem, pótolom az elmaradást.
Ugyanezzel a módszerrel a Spirea Japonica-t is jó eredménnyel szaporíthatjuk. Az eljárás kicsit más, mint a cipruskánál írtam, de itt is a lényeg, hogy az anyatövünk egy jól fejlett, dús példány legyen. Vagyis egy nagyobb növényt veszünk, kicsit mélyebb ültetőgödörbe tesszük, és az ágak közé jól betöltjük a földet, kicsit fel is kupacoljuk. A tavasszal elültetett növényt én csak következő év tavaszán bontottam ki, akkor kiástam, és négy egyforma méretűre tudtam szétszedni. Egy-két lepotyogott ágacskát, mely szintén legyökeresedett továbbnevelésre el lehet tenni, mert a kertszomszédoknál jó cserealap, főleg ha látják a mi virágzó növényeinket. A szétszedett töveket kicsit visszavágva végleges helyükre téve már a nyár végén virágzanak.
Örökzöld mirtuszlonc (Lonicera nitida marigrün)
Véletlenül vettem észre, hogy a mirtuszlonc mennyire jól szaporodik. Vettem egy szép tövet, de az időjárás nem volt alkalmas a kiültetésére, ezért szükséghelyzetből a fóliába raktam be cserepestől. Miután elmúlt a Medárd napi esőzés, és ki akartam vinni a növényt, meglepődve tapasztaltam, hogy a földre lógó ágak gyökeret eresztettek. A körülmények kedvezőek voltak a gyökeresedéshez, a fólia biztosította a párát, az anyanövény a tápanyagot, így lett két-három darab "saját" szaporítású örökzöld mirtuszloncom. A kiültetett növényeknél is megfigyeltem, hogy a földre lógó ágak szintén legyökeresednek, tehát aki ebből az alacsony örökzöld növényből szeretne sövényt magának, szintén jó eséllyel tudja saját maga előállítani a szükséges mennyiséget.
Tőosztás
Sokféle kerti növény ősszel szaporítható tőosztással. Ez a legegyszerűbb szaporítási módja például a gyógynövények közül a citromfűnek és a mentának, vagy a téli sarjadékhagymának, illetve számos évelő virágnak.
Az idősebb töveket ásóval kiemeljük a talajból és úgy választjuk szét több részre, hogy minden kis növénynek önálló gyökere és hajtása legyen. Ezután az előre elkészített helyen gondosan elültetjük, és ami nagyon fontos, többször is megöntözzük.
Ez a legegyszerűbb, és leggyorsabb módja, hogy hamar nagy, egészséges növényeink legyenek. A tőosztásnál nem érdemes dirib - darabokra szétszedni az anyatövet, mert nagyobb a sérülés, visszaesik a növény a fejlődésbe. A félbe - félbe, vagyis negyedbe szedés sok esetben tökéletes megoldás, a növények is hamarabb regenerálódnak.
|
Tavasszal: Nyáron: Ha szükséges, gyomlálás mellett érdemes még faháncsot pótolni, amely nem csak gyomokat nyomja el, hanem segít a talajnedvesség megõrzésében is. Õsszel: |
|
Tavasszal: Nyáron: Ha szükséges, gyomlálás mellett érdemes még faháncsot pótolni, amely nem csak gyomokat nyomja el, hanem segít a talajnedvesség megõrzésében is. Õsszel: |
|
Tavasszal:
Buddleia bokrokat vágjuk vissza erõteljesen 3-4 rügyre hogy minél több új ágat hozzon, így gazdag lesz a virágzás, mivel a virágok az ágak végén helyezkednek el. (Ha visszametszés késõbb hajtjuk végre akkor a virágzás kitolódik.)
Nyáron: Ha szükséges, gyomlálás mellett érdemes még faháncsot pótolni, amely nem csak gyomokat nyomja el, hanem segít a talajnedvesség megõrzésében is. Õsszel: |
|
|
|
|
|
|
|
|